Alexandriai Szent Katalin a középkor 14 segítőszentjének egyike, a tanulók, filozófusok, könyvtárosok, nyomdászok, kerékgyártók, fiatal nők és dajkák védőszentje. Rengeteget olvasott, így kimagasló műveltségre és bölcsességre tett szert.
Megtéréséhez egy látomás vezetett: megjelent neki Szűz Mária, karján a kis Jézussal.
Az akkori római császár mindent megpróbált, hogy visszatérítse őt a római hitre, de mivel nem sikerült, börtönbe záratta. Katalin az ott töltött napokat is térítéssel töltötte: keresztény hitre térítette azokat, akik meglátogatták (pl. a császár feleségét és 200 katonáját is). Mivel a vastüskés kerékszerkezet – amit kínzóeszközként készítettek neki – a legenda szerint széttört, ezért halálra ítélték. Testét, melyből tej folyt vér helyett, angyalok repítették fel a Sinai-hegyre, hogy ott temessék el.
Katalin-napi szokások:
- Ez az advent előtti utolsó nap (Kisfarsang napja), amikor bálokat tartottak.
- Katalin napján tilos volt dolgozni, seperni, kenyeret sütni, hisz aznap még a malmok sem őröltek.
- Ezen a napon hajtották ki a pásztorok utoljára a csordát a legelőre.
- Jövendöltek is e napon. A lányok orgonaágat (azaz Katalin-ágat, Katalin-gallyat) hajtattak, amelyből karácsonyig kiderült, mikor fognak férjhez menni. Ha karácsonykor kivirágzott az ág, a következő évben bekötötték a lány fejét. A fiúk böjtöt tartottak, hogy álmukban megláthassák jövendőbelijüket.
Időjóslást is végeztek az aznapi időjárást figyelve:
„Ha Katalin kopog, karácsony locsog, ha Katalin locsog, karácsony kopog.’’
„Ha Katalin szépen fénylik, a karácsony vízben úszik.”
„Ha Katalinkor megáll a liba a jégen, akkor karácsonykor sár lesz.”