1.Szent Mártonnak ünnepén
1.Szent Mártonnak ünnepén
Égő lámpást viszek én.
Világítson mindig minékünk,
ahol járunk, ahova megyünk.
- Pogány volt ő katona
Úgy lett Isten bajnoka
Ketté vágta díszes köpenyét,
Betakarta koldus testét.
- Osszuk szét a köpenyét,
Öröksége a miénk.
Pannon földnek drága fia,
Segíts minket, vigy a jóra.
2.Hideg sötét éjszakán
1.Hideg sötét éjszakán Márton baktatott lován
Kipp- kopp kipi, kipi, kipi, kipi kopp
Kipp -kopp kipi kipi kipi kipi kopp
2.Hideg, fázó embert látott, köppenyt adott s odébb állott
Libb- lobb libi libi libi libi lobb
Libb- lobb libi libi libi libi lobb
- Hideg sötét éjszakán Te is megtennéd talán
Dibb-dob dibi, dibi, dibi, dibi dobb
Dibb- dobb dibi, dibi,dibi, dibi dobb
- Márton püspök, császár harcosa..
Márton püspök, császár harcosa,
Nem voltál te gyáva.
Isten volt az összes fegyvered,
Úgy mentél csatába.
Márton püspök a fagytól védj meg,
Hóval fújd be az erdőt, rétet,
Hozd el vig tavaszunkat!
4.Zengje a szívünk…
Zengje a szívünk énekelje nyelvünk
Szent Márton püspök életének hírét,
kit három ország magáénak mondhat, és bízva kérhet.
Értelme éles, életében józan,
római császár derék katonája,
s hittanulóként szívében már érik Isten igéje.
Irgalmas szívvel meglátja a koldust,
őt felruházván megismeri Krisztust,
majd érett fejjel messzi Galliában papja lesz néki.
És íme: püspök Túrnak városában,
nagy méltóságban egyszerűen élvén,
védelmezője ragadozók ellen s atyja a nyájnak.
Szent Márton, kérünk, ki már célhoz értél,
főpapok dísze, légy a papok őre,
s a magyar földet, hol születtél egykor, mint atyánk, óvjad!
5.Szent Márton-dal
Szent Márton hóban lovagolt,
lova a szélnél is gyorsabb volt.
Szent Márton lovagolt vígan,
meleg köpenybe burkoltan.
A hóban koldus vacogott,
nem viselt mást, hitvány rongyot.
„Ó, légy a segítségemre,
vagy megvesz az Isten hidege!”
Húzza Szent Márton a gyeplőt,
megáll a didergő előtt.
Szent Márton éles szablyája
a meleg köpenyt szétvágja.
Felét Szent Márton od’adja,
koldus hálásan fogadja,
de Szent Márton már vágtat el
köpenye másik felével.