Jaj,de szép,de csodás,
Mikor jön a Mikulás.
A szakálla hófehér,
ajándéka kincset ér.
Felhőlován száll,
Csilingel a szán.
Csingilingi, hopp, megáll,
A Mikulás megjött már!
Legkedvesebb emlékeink egyike közé tartozik a Mikulás várása. A gyerekek énekelnek, verseket szavalnak, hogy ezzel szerezzenek örömet a kedves Mikulásnak. A kisebbek rajzolnak, a nagyobbak levet írnak, majd elküldik a Mikulásnak, hogy minél előbb a kezébe kerüljön kívánságuk. Az első Mikulás Szent Miklós volt.
Szent Miklóst a 14 segítő szent egyikeként tartják számon. Születése napjától egészen a haláláig számos legenda fűződik a nevéhez ( születése napján felállt, csecsemőként böjtölt, iskolás gyermekeket támasztott fel, égi jel hatására választották püspökké, halála napján angyalok vitték a Paradicsomba…).
Miklós Myra városának püspöke, majd a tengerészek, kereskedők, gyógyszerészek, zálogházak, gyermekek, diákok és általában minden nehéz körülmények között élők védőszentje. Ő is, mint Szent Márton, a szegényeket segítette, a rosszakat igyekezett jó útra téríteni. A szüleitől örökölt vagyonát szétosztotta a szegények között és megbüntette azokat, akik letértek a hit útjáról: egy virgáccsal ütötte a kezüket.
Innen ered az a szokás, hogy a szófogadatlan gyerekeknek virgácsot is hoz a Mikulás.
A magyar néphagyomány szerint is december 6-án – Szent Miklós halálának napján – a Mikulás meglátogatja a gyermekeket és puttonyából ajándékot és virgácsot tesz az ablakokba kikészített kiscsizmákba.